A vállizület műkédésében alapvető fontosságú az úgynevezett rotátorköpeny izomrendszere, melynek az a feladata, hogy a felkarcsont fejét a mozgások során a vállizületben ideális helyzetben tartsa. A rotátorköpenyt négy izom alkotja, subscapularis, supraspinatus, infraspinatus, teres minor.
Ezen izomköpeny inaiban szakadások alakulhatnak ki, melyek több okra vezethetők vissza.
A rotátorköpenynek egy meglehetősen szűk anatómiai térben kell mozognia a vállcsúcs és a hollócsőrnyúlvány alatti csontos-inas ív alatti térben. A mozgások során (elsősorban a kar emelésekor) az izmok a környező csontos-szalagos ívnek ütközhetnek. A sorozatos ütközések eredményeként alakul ki az úgynevezett impingement szindróma, mely tovább súlyosbodva az ínak szakadását eredményezheti. Az életkor előrehaladtával egyébként is gyengül, degenerálódik az ínak állománya, mely még jobban hajlamosít a szakadás kialakulására.
(elülső nézet, a felkar emelt helyzete mellett)
De szakadás kialakulhat különböző traumás események kapcsán is: vállra esés vagy nehéz tárgy felé történő hirtelen utánnyúlás során, mely erősen megrántja a vállat.
a rotátorköpenyen szakadással
Tünetek:
- válltáji fájdalmak
- a kar oldalirányú emelése során a fájdalmak erősödhetnek
- fej felett végzett mozgások során is fájdalomerősödés
- előfordul, hogy a beteg nem is tudja emelni a karját, vagy a megemelt karját nem bírja megtartani
- a mozgások jelentősen beszűkülhetnek
- éjszaka a fájdalmak erősödnek, sokszor a betegek aludni sem tudnak emiatt
Diagnosztika:
Az előzmények részletes kikérdezése elengedhetetlen, ahol tájékozódunk a fájdalom jellegéről, időtartamáról, intenzitásáról és arról, hogy mely mozgások provokálják.
Fizikális vizsgálat:
- a beteget derékig le kell vetkőztetni
- az izomtömeg felmérése
- fájdalmas pontok kitapintása
- a mozgástartomány vizsgálata
- speciális, a szalagok stabilitására és az izmok működésére vonatkozó tesztek elvégzése
Képalkotó vizsgálatok:
- Röntgen felvétel minden esetben szükséges, általában 4 irányú felvételt készítünk a vállról.
- MRI vizsgálat azokban az esetekben mindenképpen szükséges, amelyekben felmerül a szakadás lehetősége és műtéti beavatkozást tervezünk. Ezen keresztül fel kell mérnünk a szakadás nagyságát, elhelyezkedését, illetve az ínak állapotát, azok degenerátióját, zsíros elfajulását, mely adatok alapvetően meghatározzák a választott műtét jellegét.
Nem műtéti kezelés:
Elsősorban az idősebb generáció esetén, illetve a kevés panasszal és jelentős mozgásbeszűküléssel nem járó esetekben javasolt.
- Fiziotherápiás kezelések alkalmazása
- Gyógyszeres kezelés (nem-szteroid gyulladáscsökkentők, egyéb fájdalomcsillapítók)
- Gyógytorna felírása
- Injekció alkalmazása: szteroid, vagy egyéb más, megfelelő kenést biztosító gyógyhatású készítményekkel
Műtéti kezelés:
A műtéti kezelést alapvetően meghatározza az MRI vizsgálat által kapott információ. Elsősorban az ín varratára törekszünk, mely azonban csak megfelelő ínállomány és az ínak kellő rugalmassága esetén végezhető el. A műtétet arthroscopos úton végezzük, ami azt jelenti, hogy a szakadás nagyságától és elhelyezkedésétől függőn 3-5 db, egyenként kb. 5 mm-es metszést ejtünk a váll körül és ezeken keresztül végezzük el az izomköpeny varratát. Az ín csontos alaphoz történő visszarögzítéséhez speciális, erre a célra kifejlesztett horgonyokat használunk. Szükség esetén a vállcsúcs alsó részének csontos kinövését eltávolítjuk, hogy nagyobb tér álljon az izomköpeny rendelkezésére a mozgások során.
a rotátorköpenyen szakadással
a rotátorköpeny varratával
Rehababilitáció:
A varratot igénylő sérüléseknél a rehabilitáció már sokszor a műtét előtt megkezdődik, ugyanis a rotátorköpeny szakadásos betegeknél sokszor alakul ki mozgáselmaradás a vállizületben. Ahhoz, hogy megfelelő eredményt tudjunk elérni a műtéttel fontos, hogy a beteg vállának mozgástartománya (jelen esetben a vizsgáló által végzett mozgathatósága) teljes, vagy közel teljes legyen. Ezért ezeknek a műtéteknek az előkészítése során sokszor hosszas gyógytorna kezelésre van szükség.
A műtét után nagyon fontos az izomvarratok védelme, ezért a beteg az első 4-6 hetet rögzítőben tölti. Ilyenkor csak limitált gyakorlatok végezhetők. Elsősorban gyógytornász mozgathatja passzívan a kart a mozgásbeszűkülések elkerülése végett. A beteg önállóan a műtét után 1-2 héttel a gyógytornász által megtanított ingamozgásokat végezheti otthonában. 6 hét után kezdhető az izomerősítés a fokozatosság elve alapján.
A gyógytorna célja a műtét után a mozgások beindítása, a sérülés következtében a műtét előtt elsorvadt izmok regenerációja, erősítése és az esetlegesen beszűkült mozgástartomány visszaállítása.
Tudjuk, hogy a leszakadt ín csonthoz való gyógyulásához minimum 6 hétre van szükség. A túl korán elkezdett aktív mozgásokkal azt kockáztatjuk, hogy az ín esetleg újra elszakad. Ugyanakkor fontos a minél korábbi mozgások elkezdése, hogy elkerüljük a későbbi mozgásbeszűkülést.
6 hetes kortól lehet elkezdeni a könnyű munkakörökben végzett munkát. 3 hónapos kortól a fej feletti munkafolyamatokat is el lehet kezdeni. A nehéz fizikai munkába történő visszaállás, vagy sporthoz való visszatérés 6 hónapos kortól javasolt. A műtétet követően 4-6 hónappal szerzik vissza a betegek a teljes mozgástartományt és az izomerőt.
Gyógytorna nélkül nem remélhetünk teljes gyógyulást, torna nélkül megfelelő hosszútávú eredmények nem várhatóak.
